Deák Kúria - Deák múzeum

Deák Ferenc születésének 200. évfordulója alkalmából "A haza bölcse, Zala büszkesége" címmel nyílt állandó kiállítás Kehidán, abban az épületben, amely 1808 és 1854 között Deák Ferenc otthona volt.

Az L alakú úrilak keleti szárnyában, ahol egykor a földesúr lakott, öt egymásba nyíló terem ad helyet a tárlatnak. A kiváló államférfi pályafutásának bemutatása mellett enteriőrök idézik meg azt a miliőt, amelyben Deák és a 19. század magyar köznemessége élt és alkotott.

B E L É P Ő D Í J A K :
Felnőtt: 500,-Ft/fő
Diák, nyugdíjas: 250,-Ft/fő
Csoportos (min. 8 fo): 350,-Ft/fő
Családi (2 felnőtt, min. 2 gyerek): 850,-Ft/cs
Tárlatvezetés (német nyelven): 4.000,-Ft /cs.

A haza bölcse, Zala büszkesége - kiállítás-vezető

Kehida, a kis zalai település kétszeresen írta be nevét a magyar történelembe. 1232-ben itt született a híres kehidai oklevél, amelyet ma a nemesi vármegye kialakulása egyik fontos dokumentumaként tartunk számon.

Hatszáz évvel később Deák Ferenc személye tette nevezetessé a községet, aki 1808-tól 1854-ig tekintette állandó lakhelyének Kehidát, otthonnak, a feltöltődés és a megpihenés helyszínének a falu közepén emelkedő kis dombra épült kúriát.

A dombon már a középkorban is nemesi udvarház állt, melyet a török időkben erődítménnyé alakítottak, s amely aztán 1588-ban elpusztult. Helyén Hertelendy Gábor, a földesúr az 1740-es években „residentionalis házot” emeltetett magának. A kúria Hertelendy Anna és Deák Gábor házassága révén került a Deák család tulajdonába. A földszintes, L alakú épület udvari folyosója eredetileg nyitott tornácú volt, amelyet az 1790-es évek körül befalaztak és ablakokkal láttak el. Ekkor alakíttatta ki Hertelendy Anna a keleti szárny déli szobájából nyíló házikápolnát, ahol - a legenda szerint - botrányoktól sem mentes, nagyvilági élete végén gyakran órákon át imádkozott. A széles, zárt folyosó lakószobák előtti részén Deák Ferenc faragóműhelyt rendezett be magának, gyakran időzött itt, számtalan apróbb-nagyobb faragványt készített saját örömére, barátai, ismerősei megajándékozására.

Deák Antal és Ferenc idejében a ház átépítésére nem került sor, csak a 19. század végének akkori tulajdonosai, a Baronyi testvérek végeztek rajta kisebb átalakítást. Az 1920-as években az északi szárny nyugati végéhez épített toldással nyerte el az épület mai külső képét.

2003-ban, Deák Ferenc születésének 200. évfordulója alkalmából a kúriát kívül-belül felújították. Keleti szárnyában, mely a földesúr lakrésze volt, A haza bölcse, Zala büszkesége címmel Deák Ferenc alakját, életútját, máig érvényes gondolatait bemutató állandó kiállítás nyílt. Az első teremben, Deák hajdani hálószobájában, életének első 45 évét mutatjuk be: családi viszonyait, születésének körülményeit, iskoláit, barátait és eszmetársait, a zalaegerszegi vármegyeházán „becsületbeli” tisztségeket vállaló, a polgári átalakulás ügye iránt elkötelezett fiatal politikust, aki 1833-ban Zala vármegye követeként jelenik meg a pozsonyi országgyűlésen, s hamarosan a szabadelvű reform ellenzék vezéralakja lesz.

A második teremben, az egykori pipázó és dolgozószobában a híres kandalló köré szervezett biedermeier enteriőr a reformkor köznemesi otthonainak hangulatát idézi. A tárlókba kiállított könyvek és pipák ízelítőt adnak Deák olvasmányaiból és nevezetes pipagyűjteményéből.

A kúria régi ebédlőjében a Kehidán megfordult neves személyiségek arcképcsarnoka, Deák 1848-as igazságügy-miniszterségének, valamint az önkényuralom idején a passzív ellenállás példaadó politikusának tárgyi és írásos emlékei láthatók.

A negyedik, egykor a vendégek elszállásolására szolgáló kis szoba az 1854-ben Pestre költözött Deák Angol Királynő-beli lakosztályának szalonjára emlékeztet. Berendezése egykorú ábrázolások alapján készült, a könyvszekrény és a kihúzható kisasztal Deák hagyatékából származik.

Az utolsó szobában, Hertelendy Anna hajdani dísztermében a deáki életpálya 1849 utáni szakaszának, politikai, államférfiúi tevékenységének fő állomásaihoz: az 1861-es országgyűléshez, valamint az élete fő művének tartott kiegyezéshez kapcsolódó relikviák mellett a pesti „öreg úr” viseletének jellegzetes darabjai, személyes használati tárgyai láthatók, többek között az a különleges füles karosszék, amelyben élete utolsó hónapjait töltötte, s amelyben 1876. jan.28-án elhunyt.

Béres Katalin
Történész

www.zmmi.hu