Lezajlott a REL műhelynap

Lezajlott a REL műhelynap

2015. március 9-én került megszervezésre "A helyi élelmiszer rendszer jövője a Zala Termálvölgyében" című műhelynap Alsópáhokon az IKSZT-ben.

A rendezvényen elhangzott előadások innen tölthetők le:

A műhelybeszélgetésen elhangzottakról készült összefoglalók alább olvashatók:

A rendezvényen készült képek megtekinthetőek az Egyesület Facebook oldalán: https://www.facebook.com/zalatermalvolgye/photos_stream?tab=photos_albums

Közzététel: 2015. március 13.
Forrás: Zala Termálvölgye Egyesület


"Gazdálkodó települési közösségek?" - Szabados Zsuzsanna összefoglalója

A műhelymunka során arra kerestük a választ, hogy mi lehet az önkormányzatok szerepe rövid, közép és hosszú távon a mezőgazdaság és élelmiszerellátás terén?

A működési terület közvetlen területén működő Pannon Egyetem Georgikon karával való kapcsolatépítés több területen is előtérbe került. Az önkormányzatok és civil szervezetek fokozottabb segítségével az egyetem a jelenleginél hatékonyabban tudná közvetíteni a K+F eredményeket a gazdálkodók, helyi lakosok felé.
Mivel az Egyetem kitűnő burgonya vetőmag programot tart fenn, nagyon jó lenne éves szinten összegyűjteni az ilyen irányú lakossági, gazdálkodói igényeket és koordinálni a beszerzéseket, elosztásokat.
Lehetne különbféle nyitott napokat szervezni, mint pl.: magbörze, szőlőápolás, metszés bemutató, burgonyatermelés, felhasználás.
Az önkormányzatok szívesen ajánlanának ilyen célokra helyszínt és segítenék a szervezést is.

Zalabérben nagy területű zártkert van, amelyet az önkormányzat szívesen ajánlana fel az ifjúság bevonására „hazatérő” jellegű program indítása esetén.
Önkormányzati és civil összefogással szervezőmunka felvállalásával a közkonyhás felvásárlást is meg lehetne szervezni.
Lehetnének olyan pályázati programok is, amelyben a civil vagy az önkormányzati szereplők segíthetnének a helyi gazdálkodókat a hatékonyabb termelési szerkezet kialakításának megteremtésére. Pl. szervezetten lehetne talajvizsgálatokat csinálni, aminek az a célja, hogy megtalálják, melyik talajban mit lehet jól termelni.
Előjött témaként, hogy egyre több a civil és az önkormányzati rendezvény, ahová a gazdálkodóktól kóstoltatást is szoktak kérni. Ezeknél a kóstolóknál az eladási ár 75%-án lenne célszerű a kóstoltatást kérőnek a kóstoltatott mennyiségű terméket megvásárolni.
Az önkormányzatoknak egyértelműen el kellene menni jobban a „szolgáltató, termelő jellegű önkormányzat” szemlélet felé. Fontos az is, hogy a jelenleg szociális segélyezetteket, közmunka programban résztvevőket előnyben részesítve motivációs programokat, tréningeket szervezzenek, valósítsanak meg.
Az önkormányzatok szerepe sarkosabb lehet a motiválás, szociális segítségnyújtás terén. A civil szervezetek már inkább a piacra jutást, képzések szervezését tudnák jól erősíteni, de természetesen számos jó példát láttunk már a civil szervezetek szociális jellegű, nagyon hatékony motivációs programjaira is. A tanulmányutak, értékesítési lehetőségek felkutatása, szakértői tanácsadások, szakmai anyagok kiadásai szintén nagyon hatékonyak tudnak lenni.
A helyi lakosok választási felelőssége is felmerült a fórumon, mert a jelenlévők egyértelműen azt jelezték: olyan polgármester kell a településekre, aki a termelést szeretné segíteni.
Többféle kimutatást, felmérést fontos lenne elkészíteni. Pl.: termékek kereslete és kínálata, termőterületek mennyisége és a talajok optimális termőhely jellege.
Fontos lenne a felmerült feladatok szervezése érdekében egy integrált területi hálózat erősítése, amelynek munkaszervezete ezt az egész tevékenységi területet erősíti, segíti. Erre pl. nagyon jó alapszervezet a helyi LEADER csoport. Az ő tevékenységük ez irányú továbbfejlesztése jó irány lenne.

Fontos lehet a szerepe az önkormányzatoknak, civil szervezeteknek az alábbi tevékenységekben is:

  • új fogyasztói közösségek felderítése
  • elhagyatott, jelenleg nem lakott lakások kertjeinek újra művelése
  • a helyi termelők részére a megjelenés segítése
  • elfelejtett háztáji, zártkerti gazdálkodás motiválása
  • hosszabb távon a termelők moderálása pl. keresletnek megfelelő termelési szerkezet éves szintű kialakítása
  • alapinfrastruktúra folyamatos kiépítése és fejlesztése
  • logisztika szervezésének segítése
  • integrálódás ösztönzése, segítése
  • ismerkedési fórumok szervezése, ahol együttműködések alakulhatnak
  • a város és falu kapcsolat erősítése kiemelkedő kérdés, mert míg a falu leginkább termel, addig a városban sokkal jobb az értékesítés

A műhelymunkán résztvevők egy csoportjával azt is összeírtuk, hogy ki mit tudna adni és mit vár el a közösségtől, amelynek jegyzeteit a résztvevőktől összegyűjtöttük a későbbi felhasználhatóság érdekében.
Lap tetejére


"Kik és hogyan fognak megélni a mezőgazdaságból a jövőben?" - dr. Kujáni Katalin összefoglalója

A beszélgetés során feltett kérdések:

  1. Milyen mezőgazdasági modellt akarunk itt a térségben?
  2. Van-e értelme a REL szerepéről beszélni a térségben?
  3. Szükségünk van-e a példákban bemutatott multifunkcionalitásra a vidék fejlődése érdekében, vagy erre más módot kell találni?

Önkormányzatok
Az önkormányzatok mezőgazdasági szerepvállalása nemcsak a hátrányos helyzetű településeken jellemző. A fejlettebb települések is gondolkodnak növénytermesztésben, feldolgozásban, ugyanakkor ezek az elképzelések még terv szinten léteznek (van olyan önkormányzat, aki például pályázati támogatásra vár az induláshoz).

A már mezőgazdasággal, feldolgozással foglalkozó települések sokszor ütköznek jogszabályi akadályokba (pl. az önkormányzat által megtermelt, feldolgozott termék miként értékesíthető legálisan). Bár egyértelműen látszik a kormányzati szándék az önkormányzatok ezirányú ösztönzésére, a megoldások még hiányoznak.

Komoly kritikák is érkeztek egyes nem önkormányzati szereplőktől az önkormányzati élelmiszer előállítás kapcsán. A közmunka programnak köszönhetően az önkormányzati termékek olcsóbbak, mint a „piaci” gazdálkodók termékei, s így károsan hathatnak a „valódi” gazdálkodók megélhetésére. A felvetésre, hogy az önkormányzati termelést az önfenntartás (pl. támogatás nélkül is megélő szociális szövetkezet) irányába kellene alakítani jelentős vita alakult ki. Sokak által osztott nézőpont, hogy a közmunkaprogram legfőbb erénye a munkára szoktatás, de 1-2 kivételtől eltekintve a programban résztvevők túlnyomó többsége nem alkalmas az önálló vagy akár a szövetkezet keretében történő gazdálkodásra. „A közmunka mindenkinek nyűg.” „A szociális szövetkezet sosem válik önfenntartóvá.” – hangzottak el a vélemények. Ugyanakkor voltak olyan termelők is, akik szerint az önkormányzat által piacra vitt termékek színesítik a térségben előállított termékek körét és sokkal kisebb konkurenciát jelentenek, mint a kereskedők. Léteznek olyan termékek pl.: fűszer- és gyógynövények, amelyek előállítása kifejezetten jól működhet a szociális szövetkezetek keretein belül, és a piacok kínálatát, a helyi igényekre reflektálva egészítheti ki.

Az ellentmondások ellenére komoly alulról jövő elképzelések lennének az önkormányzati mezőgazdasági programok, a feldolgozás fejlesztésére. Ilyen terv például a közös térségi termelésirányítási rendszer kiépítése, vagy a térségi értékesítési rendszer (szatyor bolthoz hasonló) létrehozása. Elhangzott: „Ami egy településnek lehetetlen, az sok településnek összefogva lehetséges.” A rendszer egy olyan kistérségi együttműködésre építene, amelynek szerves része lehet a közmunka program, a civil szerveződés és a helyi gazdák által felhalmozott termelési ismeretek is.

Értékesítési csatornák
A Zala megyei Agrárkamara szeretné elérni, hogy a zalaegerszegi városi piacon létrejöjjön egy helyi termelői piac. Az előkészítés már megkezdődött (pl. egyeztetés a városvezetéssel).

Az egyik termelő szerint a környékbeli kiskereskedelmi egységekben kellene helyi termék polcokat beállítani, ugyanakkor ez csak akkor lesz működőképes megoldás, ha az „ÁFA-kérdés” megoldódik. A termelő fontos lehetőségnek tartja a termelői termékek saját rendezvény (pl. Gyógynövény Napok) keretében történő értékesítését.
Továbbá a termelői piac kiépítését mindenképp meg kell, hogy előzze egy erőforrás és vásárlói igény felmérés.

Térségi együttműködés
Egy gyakorló vidékfejlesztő szakember szerint a térségi együttműködéseknél a „folyamatos kapcsolattartásé” lenne a jövő, mint ami a REL tematikus alprogramban is körvonalazódik. Sok olyan hiányzó ismeret van a térségi termelőknél (pl. termesztés technológia, feldolgozás, innováció, marketing), amit képzésekkel, illetve folyamatos szakmai támogatással kellene helyben biztosítani.
A vendéglátásba a termelői termékek a nem megfelelő „mennyiség és minőség” miatt nem tudnak elsősorban bekerülni. Itt a megoldás az összefogás, egy közvetítő szereplő belépése lenne. Az aprófalvas településeken nagy segítség lenne a fentebb már említett termelésirányítás, amely a közétkeztetési, vendéglátási igényeket összehangolhatná a termelési kapacitással. Mindemellett többször felmerült egy logisztikai központ hiánya is, amely szintén a vendéglátás, közétkeztetés erőforrás menedzsmentjét szolgálná.

A Magyarországon 2014-2020-ban tervezett REL programra nagy szükség lenne, ugyanakkor a dolog nagyon könnyen félrecsúszhat. Fontos lenne, hogy a program „hiteles legyen, lobbimentes legyen és a megvalósítás a helyi szakemberekre épített legyen…” A program alapja a termelő és fogyasztó közötti bizalom, amelyhez arra van szükség, hogy személyes kapcsolat épüljön ki a helyi lakosság, a termelők és a REL szervezők között. Bár a helyiekre kell a megvalósítás során építeni, de a sikerhez megfelelő nemzeti szintű szereplőre és az állami szabályozás betartását könnyítő tanácsadó szervezetre (pl. agrárkamara) is szükség lenne.

A legkisebb termelők, háztartások
A legkisebbeket a tervezés szempontjából külön kell kezelni. Azok a gazdálkodók, akik elsősorban saját és családjuk ellátására termelnek, sokszor rendelkeznek minimális felesleggel, amit értékesítenének. Ezek a termelők jellemzően feketén mindent eladnak (pl. tojás, kecskesajt), és legtöbbször nem képesek a növekedésre (pl. főállásban máshol dolgoznak), s nincs is szándékukban. E kisléptékű termelők szívesen megjelennének a legális „piacon” is, amennyiben a jelenleginél jóval kisebb bürokráciával, ellenőrzéssel kellene szembenézniük.

Fontos cél lenne, hogy minél több háztartás fogjon hozzá a gazdálkodáshoz, ugyanakkor a motiváció jellemzően hiányzik. A jelenleg ismert ösztönzőkön (pl. „legszebb konyhakert” kezdeményezés) túl a tényleges megoldás sokak szerint egy - a rendszerváltás előtti időkben működőhöz hasonló - felvásárlási rendszer kiépítése lenne. Felmerült a jelen gazdasági körülmények mellet is potenciálisan működőképes „pannon háztáji program” példaként. Ebben a programban sertéseket helyeznének ki házhoz, s így érnék el a vendéglátásban elvárásként szereplő magasabb minőségű tőkehús előállítását. A rendszer az előállítástól az értékesítésig átfogóan megszervezésre kerülne.

Nagyon nagy információ hiány tapasztalható a fogyasztóknál (pl. hogy készül a paradicsom). A termelők sok időt töltenek a piacon azzal, hogy mesélnek a termékekről („…rácsodálkoznak dolgokra…”). Ennek a tudásátadásnak a terepének elsősorban a családnak kellene lennie, kell, hogy az idősebb generációk átadják az ismereteket ún. hagyományőrző szakkörökön keresztül. Ha ez nem lehetséges, akkor reális lehetőség lenne például: iskolakertek létrehozása, gyakorlatorientált főzőtanfolyamok fiataloknak, a környékbeli gazdák felkeresése (farmlátogatások), gazdanapok szervezése a térségben, a meglévő piacok átalakítása a „piaci hangulat” fokozása érdekében. A pedagógia, a gyerekek oktatása és rajtuk keresztül a szülők megszólítása egy fontos csatorna. Ennek az iskolák, óvodák és a civilek által szervezett nyílt napok hasznos platformjai, de ugyanolyan fontos szerepe van a helyi médiának is.
Látszódik, hogy mire lenne szükség ezen a területen, de vajon „ki fizeti a révészt”?

A hivatásszerű termelők
A folyamatosan növekvő kistermelők egy idő után korlátokba ütköznek. Például nincs elegendő alapanyag, s a kereslet kielégítéséhez illetve a megélhetéshez szükséges bevétel eléréséhez szükség lenne más kisebb termelők alapanyagainak a feldolgozására (ez jelenleg jogilag nem lehetséges). A 40 km-es korlát is egy idő után túl szűkössé válik. (Egy balatonakali helyi termékeket áruló szupermarket tulajdonosa szintén ezen a véleményen van: Miért rakhatja ki a budapesti kereskedő a polcára az egész ország kistermelői termékeit, s az ő boltjába miért csak a környékről kerülhetnek be a termékek? Hiszen vannak olyan termékek [pl. nála a méz], ami itt nem jellemző, csak az ország más térségeiben…)

Fontos lenne, hogy minél többen váljanak termelővé, továbbá a fiatalok közül is egyre többen válasszák a mezőgazdálkodást hivatásul. A keszthelyi agrár-felsőoktatást elvégző fiatalok ugyanakkor sokszor jelentős hiányosságokkal kell, hogy szembesüljenek. Megtanulják a nagyüzemi módszereket, amivel legegyszerűbben egy nagyvállalat munkavállalójaként tudnak elhelyezkedni. De ezek a nagyban működő módszerek sokszor nem alkalmazhatók egy többlábon álló kisgazdaságban. Az önálló gazdálkodásra ez egyetem jellemzően nem készít fel, a siker ez esetben leginkább azon múlik, hogy „mit hoztunk a családból”. Nagyon sok tudás ugyanakkor elveszett mostanra. Például évtizedekkel korábban egy állattartónak nem kellett állatorvos, hogy megoldjon bizonyos problémákat. A tudásvesztés – amit helyrehozni csak nehezen lehet majd – „generációs törés” következménye elsősorban.
Hiányosságként elhangzott a gimnázium végi valódi pályaválasztási tanácsadás elmaradása is. A fiatal számára nem derül ki, hogyha az agrár-felsőoktatást választja, akkor ténylegesen milyen tudásra fog szert tenni és mi az a munka, amit reálisan el fog tudni végezni a képzést követően.

Komoly problémákat okoz, hogy a mezőgazdaságnak „nincs ázsiója”. Az élelmiszer termelést, állattartást nem kezelik a mindennapok részeként Magyarországon, mint például ahogy azt Nyugat-Európában teszik. Hazánkban például egyáltalán nem látunk olyan TV sorozatot, ahol a család állatot tart, tehenet fej stb. A Magyarországon a helyi termékeket promotáló médiák is gyakran „hamisak”. Sőt a gazdaságoknak inkább negatív a megítélése: „a pörkölt finom, de a paraszt büdös”. Ennek a problémának a megoldására azonban nemzeti szintű programot kell létrehozni. A termelők, civilek sokat segíthetnek a helyi szintű imázsnövelésben, a programok és közvetlen találkozások által.
Lap tetejére


"Tájhasználat most és a jövőben" - Fehér Csaba Endre összefoglalója

A műhelybeszélgetések során két kérdésre kerestük a választ:

  1. Van-e létjogosultság a fenntartható mezőgazdaságnak?
  2. Van–e, lesz– e fizetőképes kereslet a fenntartható mezőgazdaság termékeire, szolgáltatásaira?

Valószínűleg az iparszerű mezőgazdaság sokáig fennmarad versenyképessége miatt, de olyan pazarló módon bánik az erőforrásokkal, hogy tartósan nem alkalmazhatják, vagy legalábbis a tájhasználatot szem előtt tartó technológiákkal megtermelt élelmiszerek piaci pozíciója biztosan nőni fog.

Megfogalmazódott, hogy gyakran a kisüzemek is nagyüzemi technológiákat alkalmaznak a termelés során, valamint hogy ellenőrizhetetlen a kiskertek növényvédő szer felhasználása, ezért a bizalmat erősíteni kell a fogyasztókban. Ennek a mikéntjére valamit ki kell találni, de a jelenlévők azt nem fogalmazták meg.
Hiányzik az emberi munka a mezőgazdaságból, kevés ember elkötelezett a mezőgazdaság irányába. A paraszti életformát sok esetben előítélettel kezelik, gyakran szégyellik a mezőgazdaságból élő emberek is, ezen az előítéleten mindenképpen változtatni kell, a mezőgazdaság presztízsét vissza kell állítani, meg kell szerezni! A jelenlegi közmunkaprogramok némileg torzítják a mezőgazdasági termelést és munkaerőt vonnak el, ugyanakkor van néhány kifejezetten mintaértékű közmunkaprogram.

Több jelenlévő véleménye szerint a megoldás kulcsa a szervezésben van, illetve a gazdálkodónak akkor lesz érdeke a fenntartható mezőgazdaság irányában elmozdulni, ha az adott termék/termény értékesítéséből meg tud élni.
A döntéshozatalt jobban kell befolyásolni, arra kell terelni, hogy kedvezőbb jogszabályi környezetet hozzon létre.

Volt olyan résztvevő, aki olyannyira negatívan látja a helyzetet, hogy ha nem lesz szabályozott és támogatott ez a tevékenyég, akkor könnyen megtörténhet, hogy a nagyüzemek összefogva, nagyobb lobbi erőt képviselve „lemossák” a kisebb termelőket, mivel konkurenciát jelelhetnek. Ez akár máról holnapra is megtörténhet. Ugyanakkor megfigyelhető, hogy a kormány elkötelezett a fenntartható mezőgazdaság irányában. Lásd. „Zöldítés”

A beszélgetés során többször előkerült, hogy a fiatal generációt, a gyerekeket mennyire fontos ránevelni a környezettudatosságra, már az óvodás kortól kezdve. Sok esetben egy család életébe akkor lép be a környezetkímélő technológiákkal előállított termékek köre, amikor gyermeke születik. Innentől fontosabbá válhat az egészségesebb élelmiszerek fogyasztása.
Azzal kapcsolatban, hogy van- e létjogosultsága a fenntartható technológiákkal előállított mezőgazdasági termékeknek egyértelműen pozitív válaszok születtek.
Egyes vélemények szerint a turizmus révén van a leginkább létjogosultság a helyi termékeknek, másik vélemény szerint létezik az a felvilágosult vásárlói réteg, akik az ilyen termékeket a turizmustól függetlenül előszeretettel vásárolják. Sőt kielégítetlen a piac!
Többeknek az a véleménye, hogy a vásárlókban az igény megfogalmazódik az egészségesebb élelmiszerek fogyasztására, de jelenleg a feltételek nem adottak számukra (pl. szegényebb rétegek, alacsony életszínvonal).
A fenntartható mezőgazdasági technológiákkal előállított termékek nem feltétlenül drágábbak a tömegtermesztésben létrejövő termékekkel. A termékek árát úgy kell megállapítani, hogy a multinacionális üzletláncok által alkalmazott árak felső harmadában legyenek. Lehet piacképesen termelni! Ezen a területen is nagyon fontos a kommunikáció.
Újra és újra jelentkezett a szervezettség fontossága, a kisebb termelők „valamilyen” közösséghez való tartozása.

Egyes vélemények szerint a helyi termelők a „kézműves termékeiket” irreálisan nagyon magas árakon kínálják, úgy hogy esetleg nem is rendelkeznek semmilyen engedéllyel. Ellenőrzés, bizalom!
Lap tetejére


"Helyi élelmiszer, helyben feldolgozás, helyben értékesítés, helyi fogyasztás" - Szabadkai Andrea összefoglalója

A helyi termékek iránti kereslet bővülésének előfeltétele a kínálat bővítése, ennek akadálya egyes termelőknél a munkaerő hiánya (család nem bírja, nem talál megfelelő munkaerőt- közmunka nem igazán segít- értelmes munkaerő kevés, közmunkásoknál maximum az lehet a cél, hogy betanítással elérni, hogy ő is termeljen otthon). A kínálat bővítésének további akadálya a tőkehiány, ennek megoldása lehet a pályázati lehetőségek bővítése.

A helyi termék fogyasztás bővülésének eléréséhez első és legfontosabb lépés a nevelés, oktatás (már óvodás kortól)- a társadalom visszaterelése a természettudatosság felé- ez hosszadalmas folyamat- az eredmény csak évtizedek alatt jelentkezik.

Szükség van alulról jövő szervezésre, koordinátorra, piacszervezőre, akinek feladata többrétű (szervezés, nevelés, rendezvények bonyolítása, kommunikáció, stb.)- de hogy ki töltse be ezt a szerepet (civil szervezet, vagy önkormányzat) nem került tisztázásra.

Cél lenne a helyi termékek „bejuttatása” közétkeztetésbe, éttermekbe: közétkeztetésben van előrehaladás, települések által működtetett iskolakonyhákban felhasználják a helyben termelt alapanyagokat (zöldség, gyümölcs, stb.), de vállalkozók által működtetett nagyobb konyhákban általában cél, hogy egy helyről nagy mennyiségben szerezzék be az alapanyagot, így nem vesződnek azzal, hogy több helyi termelőtől gyűjtsék be azt.

Jelentős probléma, hogy van termék és feldolgozó is lenne, csak a jogszabályi háttér miatt nem tudnak találkozni. A másodállás, kiegészítő tevékenység legalizálásának ösztönzése kívánatos lenne.
Tömegbázist kell kialakítani, jogilag segíteni a termék-előállítás terén (mint a tömegsport-versenysport), s abból több termék nagyobb eséllyel tud majd a versenypiacon is eljutni a fogyasztóhoz.

Sok fogyasztó nem ismeri a helyi termékek beszerzési forrását, illetve egy időben egy helyen tudják, szeretnék beszerezni a termékeket.
Lap tetejére