Zalavég

Története:

Véged formában 1247-ből való az első említése. Birtokosa a Ják nemzetségből való Zlaudus veszprémi püspök volt. Örökösei a Ják nemzetségből kerültek ki egészen a 14. századig. 1325-ben Károly Róbert Sitkey Kopasznak adományozta a települést. 1346-ban vásártartási jogot kapott a település, ám az okirat arra enged következtetni, hogy a település az Árpád-korban már rendelkezett ezzel a kiváltsággal, csak azóta már megszűnt. 1418-ban a helyi egyház kérésére búcsúengedélyt kapott Véged. 1508-ban már a vámszedés joga is megillette a települést, így lényegében mezőváros fejlődött a községből. A törökök először 1532-ben dúlták fel. Az ezt követő békés időszakban azonban csak tovább gyarapodott. Az 1570-es évektől viszont a települést folyamatosan ostromolták a törökök, így lakossága nagyrészt elhagyta, és a szomszédos mocsaras területeken keresett menedéket, földjeiket ritkán művelték. 1665-ben a Sitkey család kezéből az Esterházyakhoz került a település, amely 1670-ben teljesen lakatlanná vált. Véged 1735-től kezdve települt be elsősorban környékbeli lakosokkal. Így a szomszédos Baltavár birtokosa, Festetics József és a sok végedi birtokos között folyamatos háborúskodás folyt.1754-ben a jáki apátsági templom mintájára készült román templom helyén egy újat építettek, ám egyházilag Zalabér alá rendelték. A 18. századra az iskola is megszerveződött a településen. A 19. században azonban lényegesebb fejlődés nem történt Végeden, mivel a település több nagybirtokos kezében volt, akik nem akartak beruházni mások hasznára. 1809-ben Bonaparte Napóleon csapatai jártak a faluban. 1907-ben vette fel Véged a Zalavég nevet, mivel a korábbi nevet a falu lakossága csúfolkodásra alkalmasnak találta. A II. világháború során a település egyike volt azoknak, amelyet a németek legutoljára engedtek át a szovjeteknek. Még egy kisebb szükségrepülőtér is épült a sok háborús csapást szenvedett faluban. Végül 1945. március 28-án foglalta el a Vörös Hadsereg.

A település nevezetességei:

A középkori alapokra 1748-51 között épített római katolikus templom műemlék jellegű, Szent György védelme alatt áll. A környék nevezetessége, a Mikos-kastély és a Szajki tavak

Irodalmi művek, amelyek a településhez köthetők:

Ruzsa Károly : Zalavég története című könyve